LevendulaProgram

képzeld el, hogy süt a nap, fúj a friss szél a tengerről, és csodálatos illat vesz körül.. amerre nézel, minden liláskék.. Provence-ban vagy, egy levendula-mezőn. Harmóniaban vagy Isten akaratával, a világegyetem rendjével és önmagad belsejével

Biszmillahi rRahmani rRahim

 

Levespor

 

Avagy

 

Mik vagyunk mi valójában?

 

 

A mindennapi életben az ember sokszor gépiesen csinál sok mindent. Erre mondják, hogy elkapta a gépszíj, vagy hogy belekerült a mókuskerékbe. A napok telnek egymás után, már dél van, még ezt el kell végezni, máris négy óra, sietni kell, hogy minden kötelezettségünknek ha nem is maradéktalanul, de legalább valahogy meg tudjunk felelni.

Ritka az olyan időszak az ember életében, ami arról szól, hogy nagy dolgokat végiggondoljunk és helyre tegyünk. Mondhatjuk, hogy nem érünk rá ilyesmire, ott vannak a napi teendők, a sokféle kötelezettségünk. De ha visszanézünk életünkben – és gyakorló muszlimként mindannyiunknak van erről valami tapasztalatunk – az ilyen nagy változásokat nem feltétlenül úgy éltük át, hogy közben kivonultunk a társadalomból. Az ember elment szépen minden nap dolgozni, vagy tanulni, tartotta a kapcsolatot a hozzá tartozókkal, de közben világok változtak meg a fejében. A gondolatai nem hagyták nyugodni, állandóan azon járt az esze, hogy mi hogy van, hogyan kellene ezt felfogni, mit kellene csinálni. És amíg rá nem jöttünk a megoldásra, vagy képesek nem lettünk meghozni egy fontos döntést, a kérdés folyamatosan ott volt előttünk.

Szép emlékek ezek, az erős hit győzelmének az emlékei, amikor valami megmagyarázhatatlan fény volt az arcunkon, amikor nem tudtunk nyugodtan aludni, ha nem olvastunk el még egy fohászt, amikor az öltözködésünk legfontosabb irányelve a szerénység volt, amikor minden héten új szúrát tanultunk, amikor az imaidő kezdetekor ott álltunk mosakodva, amikor faltuk az iszlámról szóló könyveket, és rosszul éreztük magunkat, ha a fejünkben mást láttunk, mint ami ott le van írva.

Olyan dolgokra voltunk képesek akkor, amit most el sem tudunk képzelni magunkról.

Sokszor meg sem próbáljuk. Hiszen nincs semmi probléma, nem követünk el nagy bűnöket, elvégezzük a napi öt imát, eltakarjuk, amit kell, a családi és a társadalmi feladatainkat elvégezzük. Elmegyünk a mecsetbe is, meghallgatjuk az órát, esetleg még feladatot is vállalunk.

De valami nem ugyanaz.

Van valami, ami akkor, 5, 6, 8, 10, 20 éve megvolt, valami megmagyarázhatatlan erő, ami akkor képessé tett minket olyasmire, aminek most a felét sem tennénk meg. Allah kegyelmét, segítségét kaptuk meg, mi magunktól nem lettünk volna képesek átformálni gondolkodásunkat, életünket, és ezt többé-kevésbé elfogadtatni a környezetünkkel.

Ő volt az, Aki felkeltett minket a fedzsr imára vekker nélkül, Aki megkönnyítette nekünk egy ismeretlen szöveg memorizálását és megértését egy nyelv kifejezéseinek, amit nem ismerünk, Aki a szánkba adta a helyes szavakat, mikor nem muszlim családtagjainkkal beszéltünk, Aki kicserélte a ruhatárunkat.

Allah megadta nekünk azt, hogy azt szeressük, ami Neki tetszik, és azt ne szeressük, ami Neki nem tetszik. Mi egyedül nem lettünk volna képesek minderre.

Hiszen most sem vagyunk képesek ilyesmire.

Ha valami a gondolkodásunkban, ami a régi időkből ott felejtődött, azon ma már átsiklunk, hiszen nem vagyunk mi azért olyan rosszak, ennyi talán belefér. Ha reggel a ruhásszekrény előtt állva arra gondolunk, hogy persze, megfelelünk az iszlám előírásainak, de azért ne lógjunk ki annyira, hiszen mit fognak akkor szólni, ezt még meg is indokoljuk, hogy jobb, mintha úgy öltöznénk, ahogyan csak a muszlimok.

De nincs semmi baj, az élet megy tovább, jönnek a feladatok, és mi elvégezzük őket.

De azért van, hogy összedől a kártyavár. Mikor ránk szakad egy váratlan szabadidő, vagy késő este, mikor iszonyú fáradtak vagyunk, és már néhány óra múlva fel kell kelni, de nem bírunk elaludni, akkor felteszünk magunknak néhány kérdést. Mi változott meg annyira az életünkben? 5, 6, 8, 10, 20 évvel ezelőtt segített nekünk Allah, könnyűvé tett nekünk dolgokat, most miért nem segít, hogy legalább feleannyira erősek legyünk?   

Sokszor észre sem vesszük, hogy mi a különbség 5, 6, 8, 10, 20 évvel ezelőtti hozzáállásunk és a mai között. Észre sem vesszük, hogy ma már mi nem akarunk két lábon járó muszlim könyvek lenni – ahogyan a Próféta szallallahu alaihi wa szallam volt a két lábon járó Korán – hiszen nem is úgy olvassuk őket, mint akkor.

Akkor, ha valami különbséget láttunk az ott leírtak és a mi életünk között, nem tudtunk nyugodni, amíg meg nem változtattuk a szokásainkat. Most mindig ott vannak a fejünkben a „de ebben a társadalomban ezt nem lehet…”, „de a valóságban a muszlim családban ez nem így működik…”, „de sok muszlim országban sem ez a gyakorlat…”  kezdetű válaszok, amelyek megakadályozzák nekünk, hogy felfogjunk bizonyos irányelveket, megértsük a bennük lévő bölcsességet, és megvalósítsuk őket a saját életünkben.

Megakadályozzák, hogy azt szeressük, ami Allahnak tetszik, és azt ne szeressük, ami Neki nem tetszik.  

Igen, Allah adott nekünk egy társadalmat, amelyben élünk, és amelynek a szabályait be kell tartanunk, hiszen az iszlám nem polgárpukkasztás. Adott nekünk egy házastársat, egy családot, akikhez alkalmazkodnunk kell, és még a legjobb szándékú ember sem tökéletes. És megadta nekünk, hogy többé kevésbé megismerjünk egy bizonyos muszlim ország kultúráját, szokásait, akár a házastársunk, akár utazásaink révén, amely szintén hasznos, hiszen új dolgokat ismerünk meg, tudásunk, világlátásunk szélesebb lesz.

De sem a szabályok át nem hágása, sem az alkalmazkodás és a harmóniára való törekvés, sem egy új kultúrával való megismerkedés nem egyenlő azzal, hogy a gondolatainkat, elveinket, tetteinket, egész életünket alávetjük valami felsőbbrendű eszmerendszernek.

Hiszen aminek az ember aláveti magát, annak valami ember felettinek kell lennie. Ez meg természetesen nem igaz sem a mai magyar társadalomra, sem a számunkra legkedvesebb élő emberre, sem egy távoli ország szokásaira, ahol a lakosság nagy része történetesen muszlim. Hiszen mindezekre igaz, hogy van bennük sok jó, de van nagyon sok minden, ami nem az, amit Allah előír.

A magyarországi szokásokkal a legkönnyebb a dolgunk – nem muszlim ország, és az emberek többségének előítélete van az iszlámról.

Mit tegyünk? Mutassuk meg, hogy kik vagyunk valójában, hogy az iszlám nem terrorizmus és a nők elnyomása, hanem a béke és az Isten törvényeinek való alávetés vallása, és az egyetlen olyan társadalmi, családi rendszer, ahol az egyénnek nem kell kifordulnia önmagából.

Ahhoz, hogy ezt megmutassuk, meg kell, hogy valósítsuk. Ha saját életünkben nem ezt látjuk, ne nyugodjunk addig, amíg így nem lesz. Tegyük azt, mint 5, 6, 8, 10, 20 évvel ezelőtt, és Allah is azt fogja tenni. Ha mi lépésben haladunk Felé, Ő gyorsan siet felénk.   

A családunkban hasonló a helyzet. Az ember nem is tudja, mi mindenre képes! Ha 5, 6, 8, 10, 20 évvel ezelőtt képesek voltunk odaállni nem muszlim rokonaink, ismerőseink elé, és megmondani, hogy „Anyu/Nagyi/Főnök/Tanár úr! Én holnaptól imádkozom/kendőbe járok/házasságot kötök.”, akkor mennyivel könnyebb dolgunk van most, muszlim rokonainknál, házastársunknál elérni valamit, ami az iszlám szerint jobb lenne, vagy legalább elfogadtatni vele,hogy mi azt szeretnénk.

Akkor meg tudtuk csinálni, mert tudtuk, hogy igazunk van, és a magunk részéről igyekeztünk mindent Allahnak tetszően csinálni, még ha nehéz is. Ha most is ezt tesszük, Allah ismét segíteni fog.

Sok új muszlimnak úgy sikerült a szüleivel megszerettetnie az iszlámot, vagy legalábbis elfogadtatnia velük a tényt, hogy fiuk/lányuk mostantól egy másik hitet követ, hogy azt látták, az eddigi lázadó fiatal, aki ritkán jött haza akkor, mikor mondta, szórta a pénzét és nem segített otthon, most sokkal udvariasabb, az estéit otthon tölti, és napközben is csak oda megy, ahova mondja, előrelátóan tervezi dolgait, és mindenben lehet rá számítani. Ez persze, hogy mindenkinek tetszik.

Így a jelen helyzetben sem engedhetjük meg magunknak, hogy kilépjünk a szerepünkből, még akkor is, ha ne adja Isten, a másik fél nem azt teszi, amit kellene. Egy muszlim férj viselkedjen felelősen, egy muszlim feleség engedelmeskedjen a férjének és igyekezzen kedvében járni, és egy muszlim gyermek hallgasson a szüleire, és ne szóljon vissza nekik. Ne az illetőtől való félelemből vagy megfelelni akarásból tegyük mindezt, hanem azért, hogy elnyerjük Allah elégedettségét. És Ő ha elégedett lesz velünk, akkor az embertársaink szívét is felénk fogja fordítani. Hiszen ez az, ami történt  5, 6, 8, 10, 20 évvel ezelőtt.

A bizonyos muszlim országokban fennálló szokásokkal, amíg Magyarországon élünk, legtöbbször csak a gasztronómia terén találkozunk – ami elég kellemes. Ha mégsem, ha valaki arra hivatkozik, hogy „ez így van, mert ebben az országban így csinálják, és ez milyen jó”, (és nem a kuszkusz receptjéről beszél) akkor szintén térjünk vissza oda, hogy mi van az iszlámban. Hiszen a vitás kérdéseket vigyük vissza Allahhoz és a Küldöttéhez szallallahu alaihi wa szallam.

„Ó, ti hívők! Ne helyezzétek magatokat előbbre, mint Allah és a Küldötte, és féljétek Allahot:…” (49:1)

Ha egy muszlim országban élő szokás ellenkezik az iszlámmal, egyértelmű, hogy nem szabad követnünk, még akkor sem, ha „sok muszlim ember ezt csinálja”.

A neves nasíd énekes, volt popsztár, Yusuf Islam azt nyilatkozta egyszer, hogy „Örülök, hogy előbb találkoztam az iszlámmal, mint a muszlimokkal.” Sok muszlim csinál olyasmit, aminek az iszlámhoz semmi köze, sőt tilos, inkább nekünk kellene segítenünk nekik, és elmondanunk, hogy ez hogy is van. De legalább annyit tegyünk meg, hogy ne kövessük őket a rosszban.

„Ha valami rosszat látsz, változtasd meg a kezeddel, ha nem tudod, a nyelveddel, ha nem tudod, a szíveddel. És ez a leggyengébb foka a hit megnyilatkozásának” (Hadíth)

Árnyaltabb a helyzet az olyan esetekkel kapcsolatban, amikor az adott muszlim országban élő szokás nem ellenkezik az iszlámmal, hanem az iszlám lehetőséget ad arra, hogy az ember eszerint rendezze be az életét. Olyan esetekről beszélek, amikor az iszlámban több lehetőség van, és az ember dönthet köztük. Ilyen például a nők munkába járásának a kérdése, a házasságkötés körülményei és ideje, néhány öltözködési előírás, és a sokat támadott többnejűség.

Ezek egy része megválaszolható azzal, hogy az ember maradjon az iszlám előírásain belül, de pl. különböző helyeken különböző dolgok jelentik a szerénységet. Tehát sok helyen élhet a muszlim nő a szabadságával, hogy vagy hord niqábot, vagy nem, de egy olyan helyen, ahol mindenki úgy jár, ne tegye ki magát felesleges figyelemnek, jobb, ha alkalmazkodik. Ő ott niqáb és fekete abaja hordásával fejezi ki ugyanazt, mint itt egy egyszerű kendővel és hosszú ruhával.

Más kérdéseknél viszont mindegy, hogy vagyunk, ha a feltételeknek eleget teszünk, azokon belül élhetünk Allah adta szabadságunkkal Magyarországon, Angliában, Pakisztánban, Szíriában, akár a holdon is.

Lássuk az előbbi példákat.

Ha egy nő el tudja látni az otthoni kötelességeit mint feleség és anya, megegyeznek a férjével, és mindkettejüknek megfelel ez a helyzet, és munkája során nem kerül az iszlámmal ellenkező helyzetbe, akkor semmi akadálya annak, hogy dolgozzon. Ezzel nem lépett ki az iszlám előírásai közül, hanem élt az Allahtól kapott választási szabadságával.

De ha egy nő úgy dönt, hogy otthon szeretne maradni, minden idejét a gyerekneveléssel és a háztartással, esetleg otthoni munkával szeretné tölteni, ez is szabadságában áll, hiszen a férfi számára viszont kötelező, akár dolgozik a felesége, akár nem, hogy megfelelő ellátást biztosítson neki.

Allah az embereket különbözőnek teremtette, ezért lehetőséget adott nekik, hogy a személyiségüknek megfelelően szolgálják Őt..

Megtehetjük, hogy ezt, vagy azt a lehetőséget válasszuk, egyet azonban nem tehetünk meg. Azt, hogy választásunkat másokra rákényszerítsük, hogy valamit, amiben Allah megadta a választás szabadságát, egyedüli lehetséges jó megoldásként tüntessük fel.

Nem lehet például nyomást gyakorolni egy nőre, hogy dolgozzon, csak azért, mert x muszlim országban ez a szokás, mert Allah a gyereknevelést írta elő számára, mint elsődleges kötelesség. És ha úgy látja, nem tudná ezt a nemes feladatot maradéktalanul ellátni akkor, ha dolgozik, akkor jobb neki, ha nem, mert a szabadon választható lehetőség javára nem áldozhatjuk fel a kötelességeinket, hiszen Allah azokkal fog elszámoltatni.

Hiszen ha Allahnak vetjük alá magunkat, akkor elvégezzük a kötelességeinket, amiket Ő előírt, távol tartjuk magunkat attól, amit Ő megtiltott, és megadjuk a választás szabadságát abban, amiben Ő megadta a választás szabadságát.

Ugyanez a helyzet a többi példánál.

Az iszlám előírja, hogy házasság előtt nem lehet kapcsolat a felek között, nem is lehetnek kettesben, előírja, hogy a férj feladata a családfenntartás, és a nőé a gyereknevelés, azt viszont nem, hogy mennyi időnek kell eltelnie a jegyesség vagy a házasság megkötése, és a valós együttélés között.

Egy adott pár megteheti, hogy a házassági szerződés megírása és közös életük elkezdése között még várnak egy kis időt, de ezt egyedül lehetséges és követendő példának állítani, csak azért, mert valahol ez a bevett szokás, nem lehet. Hiszen ezzel is az Allahtól kapott szabadságunkat korlátozzuk.

A többnejűség egy sok vitát kavaró, sokat tárgyalt, átbeszélt, túlbeszélt témakör, és ez a cikk nem erről szól, de valahol ott is az a lényeg, hogy Allah, bár feltételekkel, de lehetőséget adott valamire, akkor nincs joga ezt az embernek megtagadnia a másiktól. Allah megengedett valamit, akkor mi jogon mondja azt az ember, hogy az rossz?

Az a rossz, amit Allah rossznak ítél, és az a jó, amit Ő jónak ítél.

Mi muszlimok vagyunk, tehát Neki vetjük alá magunkat, nem valamelyik társadalomnak, vagy egyénnek.

5, 6, 8, 10, 20 évvel ezelőtt ez volt az az erő, amit megkaptunk, amin keresztül képesek voltunk olyan korszakalkotó dolgokra, amin ma is csodálkozunk, hogy hogyan csináltuk.

Nem érdekeltek minket egyik társadalom konvenciói sem, Allahnak akartunk megfelelni, nem az embereknek.

Allah felé haladtunk nagy léptekkel, és Ő nagy sebességgel haladt felénk.

Ha ezt tesszük, most is ez fog történni, és olyasmire leszünk képesek, amit nem is gondoltunk volna. Ha gondolkodásunk, szemléletünk, életünk, tetteink középpontjának ismét azt tesszük, hogy Allah tetszését keressük, az a jó, ami Szerinte jó, az a rossz, ami Szerinte rossz, és ott van a választás lehetősége, ahol Ő azt megadta, akkor megkapjuk az Ő elégedettségét, az emberekét, újra fényleni fog az arcunk, újra könnyűvé válik a Korán-tanulás, és időközben gyarapodott tudásunk révén még hasznosabb tagjai lehetünk muszlim családunknak, társadalmunknak, mint 5, 6, 8, 10, 20 évvel ezelőtt.

Allah adjon nekünk erőt mindehhez! Ámín. 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 5
Heti: 45
Havi: 263
Össz.: 87 907

Látogatottság növelés
Oldal: levespor
LevendulaProgram - © 2008 - 2024 - levendulaprogram.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »