Egy magyar nőt mi késztet arra, hogy muzulmán legyen?

 

Az általános sztereotípiával szemben, miszerint a muszlim nők el vannak nyomva, én soha nem kaptam annyi tiszteletet, mint mióta muszlim vagyok.

Az iszlám a nőt felemeli, olyan jogokat ad neki, amelyhez hasonlókat az európai nő csak a huszadik században vívott ki magának (vagy még most sem), azzal együtt, hogy nem kell jogaiért a férfiakkal megharcolnia, hanem nőiessége is el van ismerve.

A nő például megtartja vagyonát, a férjének semmi köze hozzá, akárhány év együttélés után sem.

A férfi kötelessége Isten előtt, hogy eltartsa családját, a nő viszont, ha dolgozik (mert dolgozhat), azt kezd a pénzével, amit akar, és ha beleadja a családi kasszába, az jócselekedetnek minősül.

 

A nőnek nem kell „eladnia magát”, hogy munkahelyén, vagy akár emberi kapcsolataiban felfigyeljenek rá. Öltözéke védelem az ellen, hogy szexuális tárgyként tekintsen rá bárki. Akár a professzionális, akár a magánélet szintjén, a személyisége, a belső értékei kerülnek előtérbe. A tisztelet, amit ez kivált, úgy érzem, minden európai nő vágya.

 

hogyan kerültél az iszlámmal kapcsolatba?

 

Az én történetem egy kicsit kanyargós és hosszúra nyúló, négy év telt el attól kezdve, hogy az első muszlimokat megismertem, addig, hogy muszlim lettem. A négy év alatt ahogy egyre inkább tudatosodott bennem, hogy az iszlám az, ami engem érdekel, és pl. nem x ország kultúrája, úgy kerültem kapcsolatba az iszlámhoz mind közelebbi és közelebbi emberekkel.

Legelső ismerőseim, a muszlim egyetemisták nem tartották a vallást. Ittak, buliztak, stb., de volt valami érdekes a gondolkodásukban. Tudták, hogy amit csinálnak, az rossz. Ez nekem, átlag európai fiatalnak furcsa volt, és elkezdett foglalkoztatni, mi lehet az, ami ennyire erős hatást tesz értékrendjükre.

Sokat kutattam, aztán végül kezembe került Karen Armstrong: Mohamed c. könyve. Nagyon tetszett az addig számomra ismeretlen Próféta (béke legyen vele) személyisége, és úgy gondoltam, miért is ne lehetne ő valóban Isten küldötte?

Akkor még továbbra is kereszténynek tartottam magamat, szerettem Jézust (béke legyen vele), és féltem, ha muszlim lennék, azzal megtagadnám őt.

Aztán egy mecsetben előadás volt érdeklődők számára, és éppen arról beszéltek, hogy a muszlimok is mennyire szeretik és tisztelik Jézust és édesanyját (béke legyen velük), és hisznek abban, hogy Mária szűzen szülte őt, és ez Isten csodája, és az, hogy az emberek „Isten fiának” nevezik Jézust, egy megfogalmazás, Isten teremtménye, mint mindannyian. Ádámot sem nevezik Isten fiának, pedig neki nem csak apja, anyja sem volt.

Ez számomra teljesen elfogadható volt, összeállt a kép, és úgy éreztem, az iszlám nem kilépés a kereszténységből, hanem az újabb kiadás, a következő lépcsőfok. 

De ezután még egy év telt el, amíg valóban az iszlám útjára tudtam lépni. Az intercityn utaztam Pécsről Pestre, és mellettem pont egy kendős muszlim lány ült. Megkérdeztem tőle, hogy hol lehet tanulni az iszlámról, és ő a pécsi Jakováli Hasszán dzsámiba irányított.

Ott az imám arról beszélt, hogy a világegyetemben minden egy bizonyos szabály szerint működik: a bolygók keringenek a pályájukon, a fák ősszel lehullajtják a leveleiket, aztán tavasszal újra kihajtanak, az ember szervezete is megemészti az ételt, a belélegzett levegőből felhasználja az oxigént, stb. Mindezek a Teremtő akaratát követik, parancsainak engedelmeskednek, alávetik magukat, tehát muszlimok (muszlim=aki aláveti magát, Isten parancsával összhangban, békében él. Az Iszlám= alávetés, elfogadás, megbékélés főnévből). Isten mindennek rendelt feladatot adott, egyedül az embernek adta meg a szabad akaratot. Az ember maga dönti el, hogy akaratával aláveti magát az Isten parancsának, és így békébe, összhangba kerül Istennel, a világegyetemmel és saját belső szerveivel is (amelyek alávetik magukat Istennek), vagy más utat követ.

Ez után néhány héttel kimondtam, hogy „Nincs más Isten, csak az Egy Igaz Isten, és Mohamed az Ő küldötte”, és ezzel muszlim lettem.

 

 te milyen ruhákat viselsz?

 

Az iszlám a nők számára előírja, hogy csak arcuk és kézfejük (esetleg lábfejük) látszhat ki, a ruha ne legyen szűk, ne legyen átlátszó, és legyen nőies. Ez lehet bármilyen stílusú, bármennyi ruhadarabból állhat.

Ez a nő védelmében van, hogy ne a kinézete alapján értékeljék, hanem valós, belső értékei alapján. Én például nagyon megtisztelve érzem magam attól, hogy a férjem csak kendőben, hosszú ruhában látott engem házasságunk előtt, és ez alapján választott engem, nem kellett „kiraknom mindent”.

Én általában kendőt, térd alattig érő ruhát és nadrágot hordok, és szeretem a világos színeket.

A színre nincsenek korlátozások, de az ember igyekszik nem felhívni magára a figyelmet – ha egyszer elmegyek Szaúd Arábiába, nem rózsaszínbe megyek, hanem fekete bokáig érő ruhába és az arcomat is eltakarom.

Ez egyébként a tudósok kisebbsége szerint kötelező, de az iszlám szabadságot ad az embernek, hogy azt a véleményt fogadja el a tudósoktól, amelyet könnyebb számára betartani.

 

Egy illedelmes muszlim hölgy hogyan mutatkozik be? Arról olvastam

több helyen is, hogy a nők kezüket nem nyújthatják idegen férfiaknak. Ez igaz?

 

Az iszlám – ahogyan az öltözködésnél is említettem – nagy hangsúlyt fektet a nők tiszteletére. Idegen férfi (aki nem családtag, vagyis férj, apuka, fiútestvér, vagy nagybácsi) nem láthatja a nőt kendő és a fent leírt kritériumoknak megfelelő öltözék nélkül, nem lehet vele kettesben, és nem érhet hozzá.

Ezért a kezét sem foghatja meg.

De van egy része az iszlám törvénykezésnek, amely lehetőséget nyújt a vallástudósoknak, hogy az adott helyzetet ismerve választ adjanak egy problémára. Ez a Fatwa, amelyet vallásilag nagyon képzett tudósok hozhatnak.

Az Európai Fatwatanács azt határozta, hogy mivel ez itt udvariassági kérdés, és az első benyomás sokat számít, Európában/Amerikában (nyugati kultúra által befolyásolt területen) megengedett nőknek férfiakkal, illetve férfiaknak nőkkel kezet fogniuk.

Ez egyébként férfiakra ugyanúgy vonatkozik, ők sem foghatnak kezet idegen nőkkel eredetileg.

A protokoll egyébként számukra kellemetlenebb, hiszen a nőnek kell nyújtania a kezét, és valóban elég ciki lehet ezt visszautasítani, könnyebb helyzetben van a nő, aki egyszerűen csak nem nyújtja a kezét (de rengeteg férfi nem ismeri a protokollt, és nyújtja a kezét a nőknek)

A Fatwa engedménye ellenére növekvő számú muszlim férfi és nő vállalja, hogy „elnézést, én nem foghatok kezet” egy kedves mosollyal, esetleg apró fejbiccentéssel. Az angolok például ilyenkor bocsánatot kérnek, és igyekeznek még tisztelettudóbbak, udvariasabbak lenni.

 

 

 Ön szerint milyen változásokkal járna, ha Törökország belépne az EU-ba?

Milyen következményei lennének ennek az Eu országain belül, milyenek Törökországban?

 

Nem vagyok nagyon jártas a politikai és a gazdasági kérdésekben, így csak általánosságban tudok a kérdéssel foglalkozni.

Nyugat-Európában mindenütt egyre nő a muszlim lakosság száma. Ez sokakat félelemmel tölt el, és igyekszenek a muszlimokat megfosztani identitásuktól, nagy szürke masszává alakítani őket. (pl. kendőbetiltás Franciaországban)

Azonban a gyökértelen, értékrendjét vesztett tömeg sokkal veszélyesebb, mint a saját szabályai, törvényei szerint élő kisebbség – amely szabályok lényegében nem különböznek az „európai értékrendtől”.

Szerintem egy ország belépése az EU-ba elsősorban gazdasági kérdés, amihez én nem értek.

Nem hiszem, hogy az ott lakók többségének vallása bármiben befolyásolná a Közösség életét – hacsak nem pozitívan: elfogadóbbak, toleránsabbak leszünk.

A Törökországra való hatást szintén pozitívan képzelem – Törökország, bár muszlim többségű ország, de rengeteg intézkedés iszlámellenes: pl. állami egyetemeken nem lehet kendőben tanulni, és nagy a tudatlanság a nép körében, sokan a hagyományokat követik az iszlám helyett. Ha látják, hogy az európai országok többségében a muszlim nőket nem korlátozzák a tanulásban, és hogy lehet modern, európai életet élni, és muszlimnak lenni egyszerre, ezek jó hatással lennének az országra.

 

a muszlim nők otthon is viselik a kendőt?

az otthoni öltözködés nagyon izgalmas téma, ugyanis nemcsak nem kell kendő, de az a legjobb, ha a nő direkt csinosítja magát a férjének. így, ha tudom, mikor jön haza a férjem, igyekszem vmi szép ruhát felvenni, kisminkelni magamat, hajamat megcsinálni valahogy.
így a végeredmény az ellentéte, mint amit általában látunk.

mert mi van: a nők szépen felöltöznek, ruha, smink, stb, ha kimennek, elmennek dolgozni, aztán otthon meg "kényelmesbe" rakják magukat, ami valljuk be, sokszor egy kinyúlt melegítő. (én is abban vagyok, ha nincs itt a férjem:).

így a férfi mit lát: a csinos nők kint vannak, az utcán, a munkahelyen, a feleségem meg elhanyagolja magát. ez sajnos a kapcsolatok megromlásához, a családok szétszakadásához vezethet.

az iszlámban pont fordítva van.

ideális esetben (muszlim országban) a férfi kint csak olyan nőket lát, akikből nem sok látszik, de mikor hazamegy, ott várja Cindy Crawford:)

de Európában is, bár itt lát az utcán csinos nőket, (és a felesége is minden valószínűséggel nem úgy néz ki, mint Cindy Crawford), de tudja, hogy ilyen ruhában csak ő láthatja.
ez a bizalom/biztonságérzet összeköti a párokat, és így a családi kapcsolatokat erősíti.

 

Irán Izraelt kis sátánnak, Amerikát nagy sátánnak nevezi. ennek mi az alapja az iszlámban?

 

mindenek előtt azt kell tisztáznunk (általában mindennél az iszlámmal kapcsolatban, a nők kérdésénél is), hogy mire vagyunk kíváncsiak:

 - ami létezik, de ezek nagy része szociológiai, politikai, gazdasági kérdés
- vagy, aminek az iszlám szerint lennie kellene, hogy a vallás milyen megoldást nyújt a problémára
az Izrael-kérdéssel is ez a helyzet.

a jelenlegi probléma a Palesztina-Izrael konfliktusból származik.
ez egy borzalmas politikai probléma, amiben mi innen a kényelmes fotelből nem hiszem, hogy igazságot tudunk tenni.

sok muszlim ország (= ahol a lakosság többsége muszlim vallású, de az állam vezetése, a törvénykezés nem az iszlám törvénykönyv szerint működik - olyan ország jelenleg nincs, Szaúd Arábia és Irán sem) ahelyett, hogy támogatná Palesztinát (gazdaságilag gondoltam, nem katonailag), hangzatos jelmondatokban fejezi ki magát. ez gyűlöletkeltésen kívül semmire sem jó, ettől még egy lerombolt palesztinai ház sem épült fel, egy éhes palesztin gyerek sem lakott jól.

ugyanígy vannak muszlim vallású emberek, akiknek nem az a fontos, hogy a vallás szerint éljenek, aszerint gondolkozzanak, hanem a hovatartozásuk kimerül abban, hogy ezt szeretem, azt nem szeretem.

azonban az iszlám vallással ellentétes mindenféle származás szerinti megítélés. Mohamed Próféta béke legyen vele társai között is sokan voltak a nem-arabok: rómaiak, perzsák, etiópiaiak, és zsidók is. egyik felesége, Szafia is zsidó származású volt, és mikor ezt egy másik feleség szóvá tette, azt tanácsolta Szafiának, mondja, hogy apja Mózes, nagybátyja Áron, kinek van problémája a származásával? (az iszlám elismeri és tiszteli az összes korábbi prófétát).

a Koránban található zsidókkal kapcsolatos negatív részeket szintén nem szabad kapcsolatba hozni a jelenlegi áldatlan politikai helyzettel.

ha jobban megnézzük, ezek a részek nem azért ítélik el a zsidókat, mert zsidók, hanem, mert Isten küldött hozzájuk prófétákat, jeleket, segítette őket, de ők elfordultak Tőle. (pl Mózes története: alighogy megmenekültek a Vörös tenger csodálatos szétválasztásával a fáraótól, elkezdték imádni az aranyborjút).

ugyanilyen elítélő módon beszél a Korán az iszlám előtti arabokról is, akikhez szintén jöttek próféták csodálatos jelekkel, pl egyszer egy hatalmas nőstényteve jött ki egy sziklából. Száleh próféta intette az embereket, hogy higgyenek az Istenben és hallgassanak a tanításaira, legyenek tisztességesek. de az emberek meghazudtolták a prófétát, megölték a tevét, erre Isten forgószelet bocsátott rájuk, és elpusztította őket, kivéve azokat a keveseket, akik hittek.

tehát a pozitív-negatív megítélés a Koránban mindig a hitre alapozódik, nem a származásra.
azok a muszlimok, akik valóban Isten akaratának kívánják alávetni magukat, akik eszerint rendezik be az életüket, bár valószínűleg nem tetszik nekik Izrael állam politikája, de nem utálnak valakit azért, mert zsidó. a megítélés a hiten alapszik, és a hitet csak Isten látja, tehát csak Ő ítélheti meg az embert.

de sajnos nem mindenki így gondolkozik, végülis biztos egyszerűbb keresni egy bűnbakot, aki miatt minden rossz, ahelyett, hogy magunkat javítanánk.
erről eszembe jutott a sokat emlegetett Dzsihád fogalma - ennek csak egyik értelme a hadviselés (amelyet egyébként csak iszlám törvénykezés szerint létező állam - amilyen ma nincs - indíthat olyan állam ellen, ahol a muszlimok jogai csorbát szenvednek, és nem maradt más eszköz), a másik értelme az ember belső harca lelkének negatív oldalával szemben. ez sokszor talán még nehezebb..

 

azt olvastam, hogy „a muszlim nő számára a követendő út nem a szülei, nem is a lelke, hanem a férje.”

 

az iszlámra vagyunk kíváncsiak, vagy a muszlim országokban/muszlimok között létező szokásokra, hagyományokra, kultúrára (kulturálatlanságra).

igen, ilyen gondolkodás létezik, nem kell úgy tennünk, mintha nem létezne.
de a helyzet az, hogy ennek az iszlámhoz semmi köze.
az iszlám éppen azért jött, hogy a régi gondolkodást, babonákat, családi, társadalmi berendezkedést eltörölje.
régen keleten és nyugaton egyaránt a nő az apja, férjhezmenetelétől kezdve pedig a férje "tulajdona" volt. nyugaton ez még tovább fennmaradt, sok keresztény teológus írt  arról értekezéseket, hogy vajon a nőnek van-e lelke, és ha igen, az az állatéhoz, vagy a férfiéhoz (=ember) hasonlít-e jobban. még a 19. században is jogilag "fiúsíttatni" kellett egy lányt, ha ő volt az egyetlen utód ahhoz, hogy örökölhessen, de amint férjhez ment, a vagyon automatikusan a férjéé lett.

az iszlám a 7. században kijelentette, hogy a nő vagyonához a férjének semmi köze.
amiről már beszéltünk, az ember egyedül a hite alapján lesz megítélve, nem származása, családja szerint, vagy aszerint, hogy éppen milyen nemű.
több példát látunk arra is Mohamed Próféta béke legyen vele idejéből, hogy lányok éltek az iszlám adta jogukkal, és nem mentek hozzá ahhoz, akit a szüleik akartak, vagy éppen elváltak férjüktől, mert nem viselkedett helyesen.

amit írtál, bár nem tudom, hogy honnan idézted, mindazonáltal létezik az ilyen gondolkodás, és közismertek a rémtörténetek a pakisztáni lányokról is, akiket az apjuk vízbe fojtott, mert máshoz mentek hozzá, nem ahhoz, akit kiszemeltek neki.
ha visszanézünk a történelemben, az iszlám világ mind politikailag, mind kulturálisan egy ideig felfelé ível, aztán egy ponton túl elkezd hanyatlani. ez a hanyatlás sajnos a mai napig tart.
ha jobban megnézzük, a kulturális és politikai hanyatlás egybeesik azzal az időponttal, amikortól kezdve az iszlám egyre kevesebb befolyást gyakorolt először az uralkodó osztály, majd a közemberek életére. ez a folyamat még gyorsabb volt a nem arab nyelvű területeken (a muszlimok többsége nem arab), mivel kevesen voltak, akik értették, és helyesen tudták értelmezni a vallási szövegeket, tanításokat.

egyre inkább előtérbe került a hagyományos gondolkodás, és háttérbe szorult a logikus, emberséges, haladó iszlám. ez a mai napig így van.

a furcsa az egészben, hogy ezek az elmaradott dolgok, bár szellemüket tekintve ellentétesek az iszlámmal, mégis maguk az ezeket gyakorló muszlimok is összekeverik az iszlámmal.
nem csodálkozhatunk akkor, ha nem muszlimok azt hiszik, ez az iszlám.

az iszlám szerint a nőnek - mint a férfinak is - a követendő út az Isten parancsa, útmutatása.
embert kijelölni, mint követendő út teljesen ellenkezik az iszlám szellemével.
csak Istent szabad imádni, aki Mellé társat állít, az a legnagyobb bűnt követi el.
az imádat nem csak azt jelenti, hogy imádkozni hozzá, leborulni előtte, stb., hanem, hogy az ő kritériumait fogadom el sajátoménak, ami neki tetszik, nekem is, ami neki nem, nekem sem. ha valaki megengedetté nyilvánít valamit, amit az Isten megtiltott, vagy megtilt valamit, amit az Isten megengedett, és valaki követi őt ebben, akkor az társítást követett el, ami a legnagyobb bűn.

természetesen a jó feleség (és a jó férj is) igyekszik, hogy fenntartsa a harmonikus légkört, és az is igaz, hogy ebben a nők jobbak. nem kell muszlimnak lenni ahhoz, hogy egy nő tudja, nem nyílt vitában fogja meggyőzni a férjét egy problémás kérdésben, hanem finom eszközökkel, "női praktikákkal". (ehhez esetleg hozzátartozik az is, hogy a férfi érezze azt, hogy igen, persze, neki van igaza :)

azt is tudja minden nő, akit nem sodort el teljesen az "elférfiasító" feminizmus (amely egyébként az európai nők elnyomásának az ellenhatásaként alakult ki, teljesen érthetően), hogy ha egy hajónak két kapitánya van, akkor az előbb-utóbb elsüllyed. kell egy kapitány és egy kormányos, egy vezető és egy főtanácsos. a férfi a család feje, de a nő a család nyaka (arra fordul a fej, amerre a nyak:)

mindenkinek megvan a szerepe, és mindenkinek a szerepe komoly, fontos, megbecsült és tiszteletre méltó.

és ami a legfontosabb, mindenki, amit csinál, azzal Isten tetszését keresi, Neki akar megfelelni.
ez az iszlám legfontosabb tétele: a tetteket Isten csak akkor fogadja el, ha az Ő tetszését keresik, és az Ő útmutatása szerint történik.

tehát ha csinálok valamit, csak a férjem kedvéért, akkor ez nem lesz a számlámon az Ítéletnapon a jócselekedeteim között. ha ráadásul valami rosszat csinálok, csak mert a férjem azt mondta, akkor még társítást is követek el, és ha ezt valaki nem bánja meg, a pokolba kerül.

ha viszont teszek valamit, ami tetszik a férjemnek, de közben arra gondolok, hogy Isten tetszését keresem, mert Ő szereti azokat, akik jót tesznek a másikkal, akkor ezért jutalmat kapok Istentől.

sőt, ha pl. főzök egy finom vacsorát Isten tetszését keresve, de a férjemnek nem ízlik, a szándékom alapján és erőfeszítésemért akkor is jutalmat kapok.
és ha van elfogadás fent (Istennél), akkor lesz elfogadás lent is (az embereknél).

 

mi van akkor, ha egy muszlim nő hozzá akar menni egy nem muszlim férfihez?

muszlim nőnek csak muszlim férje lehet, muszlim férfi viszont elvehet keresztény vagy zsidó nőt is.

ez első látásra furcsának, sőt diszkriminatívnak is tűnhet, de ennek is megvan a logikája.

a férfi kötelessége Isten előtt (az Ítéletnapon el fog róla számolni), hogy biztosítsa feleségének, hogy gyakorolja vallását.

ez egy nő számára, akinek a férje muszlim, garancia, hiszen a muszlim férfit kötik a vallás szabályai, és ha nem adja meg feleségének a jogait, akkor minden alapja megvan a nőnek, hogy válást indítványozzon.

ha viszont a férj nem muszlim, ezek a szabályok nem hatják meg, és így a nőnek semmi garanciája nincs, hogy vallása szerint élhet.

                        

volt egy muszlim lány, nem tudott türelmesen várni a megfelelő kérőre, mikor a szomszéd fiú (nem muszlim) megkérte a kezét. az elején fűt-fát megígért, hogy igen, kendőbe járhat, nem kell dolgoznia, ő is foglalkozni fog a vallással, stb.

eből semmi sem teljesült, a lány már nem is imádkozhat, mert a férje megtiltotta, kendőről ne is álmodjon, és ha véletlenül a tévében szó van a muszlimokról, vagy el kell kapcsolni, vagy jön a terroristás szöveg..:(

kilépett az iszlám védelmet nyújtó rendszeréből, és túl sokat kellett feláldoznia.

 

 

neked, mint muszlim nőnek mi az életcélod?

 

a Korán azt írja, hogy Isten azért teremtette az embert, hogy Őt szolgálja.

erre nem Neki van szüksége, mert Istennek semmire nincs szüksége, Ő a Leghatalmasabb, hanem az embernek, hiszen ahogy más említettük, Isten szolgálatával kerül összhangba a világgal és önmagával, ebben találja meg lelki békéjét.

természetesen ez néhány mindenkire vonatkozó dolgon túl, ez mást és mást jelent. mindenki úgy szolgálja Istent, ahogy a képességének a legjobban megfelel.

nekem is, mint muszlim nőnek, ez a célom.

tetteimmel igyekszem isten tetszését elnyerni, legyen ez akár személyes Istenszolgálat (pl. ima), családi élet, muszlimokkal, vagy nem muszlimokkal kapcsolatos dolog.

harmonikus családi élet kialakításán és kisfiam nevelésén kívül feladatomat úgy érzem, a közösségi munkában találtam meg.

szeretném, ha a muszlimok nem csak kultúrából, hagyományból gyakorolnák a vallásukat (vagy annyit belőle, amennyi nekik tetszik, összekeverve egy kis szokásjoggal, talán babonával is), hanem tudatos, igazi muszlimok lennének, akik Isten szavát tartják követendő példának, útmutatásnak.

itt Pesten a Magyarországi Muszlimok Egyházában előadásokat, beszélgetéseket szervezünk fiatal második generációs muszlimoknak, érdeklődőknek, új muszlimoknak, "unatkozó" háziasszonyoknak (nem hiszem, hogy van ilyen:)), mindegyiknek a lényege, hogy az iszlám alapelveit hogyan tudjuk megvalósítani a mindennapi életben.

Allah fogadja el munkánkat, tisztítsa szándékunkat, bocsássa meg hibáinkat, és javítsa hiányosságainkat!

 

Oldal: érdekes kérdések
LevendulaProgram - © 2008 - 2024 - levendulaprogram.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat